Tanítás jegyzete
Efézusiakhoz 3:20 Hungarian Bible: Easy-to-Read Version (ERV-HU)
20 Bennünk működő ereje által Isten mérhetetlenül többet tud tenni, mint amire kérjük, vagy amit el tudunk képzelni.
Zsoltárok 92:13 Hungarian Bible: Easy-to-Read Version (ERV-HU)
13 mert az Örökkévaló házában növekednek,
Istenünk udvaraiban virágzanak.
2 Kir. 4.8-23
8 Elizeus időnként megfordult Súnem városában. Élt ott egy jómódú asszony a férjével, aki többször is vendégül látta a prófétát. Ezért, ha arra járt, Elizeus mindig betért hozzájuk. 9 Egy idő múlva az asszony megkérte a férjét: „Nézd, látom, hogy ez az Elizeus, aki időnként nálunk vendégeskedik, Isten szent embere. 10 Építsünk a számára egy kis vendégszobát az emeleten,[a] és tegyünk oda ágyat, asztalt, széket és mécsest. S ha ezután megint erre jár, hadd szálljon meg nálunk abban a szobában!” Így is lett.
11 Egy nap Elizeus éppen ebben a szobában szállt meg, és lefeküdt az ágyra pihenni. 12-13 Majd ezt mondta a szolgájának, Géházinak: „Hívd ide a vendéglátónkat, ezt a súnemi asszonyt. De előbb kérdezd meg tőle, mivel viszonozhatnánk szívességét, hiszen olyan nagy szeretettel gondoskodik rólunk! Akarja-e, hogy szóljunk érdekében a királynak vagy a hadsereg vezérének?”
Géházi hívta az asszonyt, aki megállt Elizeus előtt, és azt mondta: „Uram, én békességben élek a nemzetségem között.” — majd elment.
14 Elizeus azt kérdezte Géházitól: „Mégis, mit lehetne tenni érte?”
Géházi válaszolt: „Úgy tudom, nincs fia, és a férje már öreg.”
15 „Hívd csak ide megint!” — mondta Elizeus.
Az asszony ismét megállt az ajtóban, 16 Elizeus pedig ezt mondta neki: „Egy év múlva ilyenkor már a saját kicsi fiadat ringatod a karodban!”
„Jaj, uram, te Isten embere vagy, ne hitegess engem ilyen lehetetlen dologgal!”
17 Egy idő múlva az asszony várandós lett, és az Elizeus által mondott időben valóban fiút szült.
18 A fiúcska fölcseperedett, s egy nap kiment az apjához a mezőre, ahol éppen gabonát arattak. 19 Egyszer csak azt mondta az apjának: „Jaj, nagyon fáj a fejem! Jaj, a fejem!”
Az apja szólt az egyik szolgájának: „Vidd a gyereket az anyjához!”
20 A szolga haza is vitte a gyermeket, akit az anyja az ölébe fektetett. Azonban a gyermek déltájban meghalt. 21 Az anya ekkor fölvitte, és lefektette az Isten emberének ágyára, majd becsukta az ajtót, és elment.
22 Azután szólt a férjének: „Kérlek, adj mellém egy szolgát és egy szamarat, hogy sietve az Isten emberéhez menjek! Hamarosan visszajövök.”
23 „De hiszen nincs ma sem Újhold ünnepe sem Szombat, miért mész hozzá?” — kérdezte a férje.
„Minden rendben lesz!” — mondta az asszony.
24 Fölnyergelte a szamarat, és azt mondta a szolgájának: „Azonnal induljunk! Hajtsd az állatot, ahogy lehet! Csak akkor lassíts, ha mondom.”
25 Elmentek a Kármel-hegyre, az Isten emberéhez, Elizeushoz, aki már távolról észrevette, hogy közelednek.
„Nézd! Az a súnemi asszony közeledik — mondta Elizeus a szolgájának, Géházinak —, 26 szaladj csak eléje, s kérdezd meg, jól van-e,[b] s hogy van a férje és a fia!”
Géházi eléje is ment, de az asszony csak annyit mondott neki: „Jól vagyunk.”
32-35
32 Elizeus bement a házba, s látta, hogy a gyermek valóban halott, és éppen az ő ágyán fekszik! 33 Senkit nem engedett a szobába, becsukta az ajtót, és imádkozott az Örökkévalóhoz. 34 Majd ráfeküdt a gyermekre, száját a szájára, szemét a szemére, kezét a kezére helyezte, s ekkor a gyermek teste fölmelegedett. 35 Azután Elizeus fölkelt, járkált a szobában le s föl. Másodszor is ráfeküdt a gyermekre, aki ekkor hétszer tüsszentett, majd kinyitotta a szemét.
